Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kommunikáció

2008.07.26

Kommunikáció, közlésfolyamat, információ csere: egy jelrendszernek, legtöbbször a nyelvnek az emberi érintkezésben való kölcsönös és szándékos felhasználása.

Jel: a nyelvi jel az érzékszerveinkkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható jelenség, amely mindig önmagán túl mutat, egy közösség megállapodásán alapszik, jelrendszer tagja és jelentése van.

Nyelv: a legegyetemesebb nyelvrendszer.

A kommunikáció tényezői (ezek nélkül nem jön létre kommunikáció):

  • feladó, beszélő, adó
  • címzett, hallgató, vevő
  • csatorna: valamiféle fizikai közeg (levegő)
  • közös jelrendszer, mindkét fél számára ismert jelrendszer
  • közös téma, valóságdarab
  • szituáció, beszédhelyzet
  • kommunikáció eredménye, üzenet
Az üzenet funkciói:
  • Elsődleges funkciói:
    • tájékoztatás: információközlés, de az információra vonatkozó kérdések is; pl.: Mikor írunk dolgozatot? Holnap.; jellemző mondatfajtái: kijelentő-, kérdő mondat.
    • felhívás: a beszélő valamilyen cselekvésre szólítja fel a hallgatót; pl.: Add ide a tízóraidat!; jellemző mondatfajtája: felszólító mondat.
    • kifejezés: a beszélő lelki állapotára utal a mondat, a beszélőnek valami óhaja, sóhaja fejeződik ki; pl.: Jaj, de fáj a fejem!; jellemző mondatfajtái: óhajtó- , felkiáltó mondat.
  • Járulékos, másodlagos funkció:
    • kapcsolatfenntartó szerep: a beszélő a hallgató figyelmét akarja ébrentartani, és ezt direkt kérdéssel teszi; pl.: Érted! Figyelsz! Világos!
    • értelmező funkció: a hallgató egy már elhangzott információra kérdez vissza; pl.: Tessék! Mi?!
    • szépirodalmi funkció

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 614707
Hónap: 6800
Nap: 176