Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


József Attila számadás versei

2011.07.09

József Attila (1905–1937) huszadik századi Kossuth-díjas és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja.

 
Élete:
-          1905. április 11-én született Budapesten
-          Apja szappanfőző munkás, 1908-ban kivándorolt Amerikába, valójában azonban csak Romániáig jutott el.
-          Anyja Pőcze Borbála szabadszállási parasztlány.
-          Attilát kiskorában Öcsödre adták nevelőszülőkhöz, 7 éves korában került vissza Pestre, ahol csavargó életet élt.
-          1919-ben anyja meghalt, dr. Makai Ödön vette Attilát pártfogásába.
-          Makón járt gimnáziumba.
-          17 éves korában jelent meg első verseskötete, Juhász Gyula segítségével.
-          Egy ideig Szegeden volt egyetemista magyar - francia szakon.
-          1925-ben Bécsbe utazott.
-          1926-ban sikerült Párizsba is kijutnia.
-          1927-ben érkezett vissza Magyarországra, egy ideig állás nélkül volt.
-          1930-ban bekapcsolódott az illegálisan működő Kommunista Párt munkájába.
-          Itt ismerkedett meg Szántó Judittal, aki néhány évig élettársa is volt.
-          1935-től lappangó idegbetegsége egyre többször tört elő, az orvosi
-          kezelések nem segítettek rajta.
-          1936-tól a Szép szónak a társszerkesztője.
-          1937-ben egy tehervonat halálra gázolta

 

József Attiláról szólva nem elég azt mondani, hogy ellentmondásokban bővelkedő életútja volt, mert az volt szinte nemzedéke valamennyi jelentősebb tagjának is - ezt mérte rájuk a sors: a nagy világégést követő kiútkeresés összes kényszerességével és bizonytalanságával. A korán árvaságra jutó József Attila azonban mintha a többieknél is sebezhetőbb és kiszolgáltatottabb lett volna. A fő esztétikai művében „világhiány”-nak nevezett állapot számára személyes élmény volt és maradt. Hiába próbált közösséghez tartozni vagy a szerelemben megkapaszkodni. „Légy, ami lennél: férfi” - írta, teljesíthetetlen feladatként élve meg a felnőtté válást.

 

1937-ben elhatalmasodik rajta a betegsége

+ folyamatos szerelmi csalódások érték (Vágó Márta, Szántó Judit, Kozmutza Flóra)

+ megszűnt az állása

+ verseinek Ø visszhangja

ð Egyéni és közösségi téren egyaránt reménytelenné vált az élete: nem volt lehetősége a kitörésre, a méltó életre. Ennek oka: saját életének elhibázottsága; már nincs számára olyan szerep, amit be tudna, vagy be akarna tölteni.

 

A bűn és a büntetés kérdése költészetének egyik legfontosabb motívuma lesz. Tárgytalan bűntudat, a bűn nélküli bűnösség gondolata kínozza. Valami nagy bűnt kellett elkövetnie, hogy ennyire társtalanná, sikertelenné, boldogtalanná és kiszolgáltatottá vált. Úgy érzi, maga is felelős abban, hogy személyiségét nem tudta adottságainak megfelelően kibontakoztatni, hogy elmulasztotta létezésének lehetőségeit megvalósítani.

 

Tragikus egyéni sorsával néz szembe számvetés-verseiben.

 

Tudod, hogy nincs bocsánat (1937):
-          Önmagáról szól, E/2-ben szólítja meg önmagát
-          Utolsó hónapjaiban született, bonyolult gondolati világ jellemzi, Ø leírás
-          Dramatikussá válik a vers > egy olyan drámai vers, amelyikben mindig csak az egyik fél szólal meg, de kimondatlanul benne van a válasz
-          Általános érvényű kijelentések, általános életigazságok
-          Rövid, 4 soros versszakok > egyszerű felépítés
-          A versszakok párhuzamos, majd ellentétes szerkezetű sorokból épülnek fel

-          Minden sor egy önálló mondat > töredezett
-          Végső számvetés
-          Sok igei állítmány van benne > maga ellen fogalmaz meg vádat
1. versszak:
-          tételmondat: "Légy, ami lennél: férfi" > erre épül az egésze vers
-          Már az elején ténymegállapítást tesz > sohasem nyerhet bocsánatot a tetteire
-          Senki sem tekintette igazi férfinak
-          A fű kinő a sírján, ha eltemetik > hamar el fogják felejteni, nem alkotott maradandót
2. versszak:
-          2 választási lehetőség: bűnös élet/halál => mind2 rossz
-          a saját bűneit képtelen megbocsájtani magának, de szembe kell néznie velük
3-4. versszak:
-          törvényeket fogalmaz meg, önmagának sorolja fel a tiltott dolgokat (6x „ne”)
o        "Ne vádolj, ne fogadkozz" > ne másokat okoljon betegsége miatt, és ne ígérjen semmit se
o        "ne légy komisz" > ne csapja be magát
o        "ne hódolj" > a nőknél semmi esélye
o        "ne csatlakozz a hadhoz" > nem szabad beleolvadnia a szürke tömegbe
o        ne kutasson az élet rejtelmei után, mert úgysem kaphat válaszokat
-          ha nem tehet semmit az emberiségért, akkor inkább maradjon a háttérben, hasznos életet a külvilág elfogadásával élhetünk
5-7. versszak: a tétel indoklása
-          a múltbéli vétkek és a személyes tapasztalatokból következő kilátástalanság, még saját elvárásait sem tudta teljesíteni
-          "pör" > amikor kirúgták az egyetemről, nem tudta bebizonyítani, hogy neki van igaza, mert nem beszélhetett a saját verse ellen
-          Gyerekkori trauma > apja elhagyta őt
-          Először Istenben, majd az emberiségben csalódott
-          Önmagát rossz kölyökhöz hasonlítja (minden éne 1-1 rossz gyerek)
-          "fizetett pártfogók" > pszichiáterei, női, azok a kritikusok, akik pénzért jókat írtak róla
-          Sosem kapott elég elismerést, lelkileg sosem állt mellette senki > társadalmi kirekesztettség
8. versszak:
-          "Megcsaltak" > anyjára és apjára utal
-          "csaltál" > magát és a társadalmat is átverte
-          Egy ellentétpárral az öngyilkosság lehetőségét veti fel:
"Most hát a töltött fegyvert
emeld üres szívedhez"
9. versszak:
-          Választási lehetőséget hagy: "vagy"
-          Egyetlen dolog, ami az élethez fűzi, az a szerelem
-          Flóra alárendeltje ("kutya") > így nem lehet férfi
-          A szerelem nem valós = önámítás, önáltatás
ðMindkét mód a halálhoz vezet. Tönkrement életéből csak a halál jelent kiutat.

Karóval jöttél: 1937-ben, nem sokkal halála előtt írta, önmegszólító vers, első szám második személyben írta. Önmagával folytat belső vitát. A képek többértelműek (szókincsét, képeit a gyermekkorából merítette), a képek kifejezik azt a költői szándékot, hogy magatartását elemezze, magyarázatot keressen élete sikertelenségére. Életösszegzés +leszámolás az életével = leltárszerű a vers. Szemrehányást tesz magának, sikertelensége miatt. A Hét torony kép a magány szimbóluma. Vizsgálja sorsát, elemzi gyermek- és felnőttkori magatartását, és bűnösnek mondja magát, hibát hibára halmoz, ugyanakkor felmentést is ad magának, hiszen nem tehet róla, hogy ilyen természettel jött a világra (címben), abban is a külvilágot marasztalja el, hogy nem kapott lehetőséget álmai megvalósítására. A kétszer szereplő Hét torony jelkép a kitörés reménytelenségét fogalmazza meg, a vers zárlata szerint az egyetlen lehetséges magatartás a beletörődés, a lemondás a nagy vágyakról, az értelmes emberi élet lehetőségéről.


 
Talán eltűnök hirtelen: 1937-ben, halálának évében írta; ekkor már súlyos beteg. Ahogy a cím is jelzi, a mű témája az elmúlás, a költő elgondolkodik, meditál az élete fölött. Bizonytalan, talán fél is. Ezt a bizonytalanságot a "talán" szó használata és a három pont is felerősíti. A cím megegyezik a költemény első sorával, a népdalokra jellemző módon; ez is mutatja, hogy József Attila kései versei valóban leegyszerűsödtek.
A mű idő- és értékszembesítő vers. A költő felidézi gyermekkorát, és versszakról-versszakra szembesíti magát azzal, hogy mennyi mindent elpazarolt életében, mennyi mindent tekintett értéknek, amit már sosem kaphat vissza - mint az édesanyját, a gyermek- és ifjúkorát, vagy az iskolás éveit.
A vers hangulata nyomasztó, hiszen a költőt a magányosság és az árvaság érzete hatja át: "Talán eltűnök hirtelen/akár az erdőben a vadnyom." Azaz senki sem venné észre, ha meghalna, nem lenne olyan, akinek hiányozna.
Ezt a hangulatot az ige- és jelzőhasználata is fokozza: a "Bánat szedi szét eszemet" az "Sz" alliterációval (az Sz ráadásul sziszegő, félelmet és hidegséget keltő hang is) vagy a "Most rezge megbánás fog át" sor a rezge jelzővel, ami még védtelenebbnek mutatja a költőt. Rezge a félelemtől, de rezge valószínűleg a betegség okozta gyengeségtől is.
Képei egyszerű, ősi képek. Gyermek- és ijfúkorát a tavasz toposznak felelteti meg: "bimbós gyermek-testem", "Ifjuságom, e zöld vadont"; míg az akkori, halálközeli állapotot az ősszel azonosítja: "hallgatom/a száraz ágak hogy zörögnek."
Ez a vers egy magányos ember létösszegzése, csendes fájdalmának kifejezése, búcsúja az élettől. A költő már nem cselekszik, csak "könnyezve hallgat".
 

Ime hát meglelem hazámat… (1937): utolsó verse, búcsúzó, összegző vers. Már nem magát, hanem a világot okolja szerencsétlen sorsáért, a verskezdés egy tömör megállapítás, ez adja a versmagot, a költemény többi része ezt a megállapítást magyarázza, a reménytelenséget, a feleslegesség érzését fogalmazza meg többször is. A vers zárlata (utolsó versszak) azt fejezi ki, hogy személyes sorsát ugyan reménytelennek látja, de a többi ember sorsa még jó lehet.

 

 

József Attila tudatosan készült a halálra, lezárta életművét. 32 évesen vonat elé vetette magát. Költői nagyságát bizonyítja, hogy évtizedek óta az ő tiszteletére ünnepeljük április 11-én, születésnapján a költészet napját.

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>

Statisztika

Online: 3
Összes: 614708
Hónap: 6801
Nap: 177