Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A felvilágosodás

2009.05.01

A felvilágosodás eszmerendszer és művelődéstörténeti korszak a 18. században.

Két filozófiai alapja van:

· ratio -> racionalizmus: mindent elfogad, ami ésszel felfogható. Descartes (francia). Kételkedem, tehát gondolkodom. Gondolkodom, tehát vagyok. (=Cogito ergo sum)

· empiro -> empirizmus (tapasztalat): nem elég ésszel felfogni a dolgokat, hanem meg is kell tapasztalni. Anglia: Bacon, Locke.

A felvilágosodás Istenhez való viszonya:

· deizmus: Isten megteremtette a Világot, de aztán magára hagyta és a Földön az ember által belátható természettudományos erők uralkodtak.

· ateizmus: teljes Isten tagadás.

 

 

A felvilágosodás hazája Anglia és Franciaország. Kiadják a Francia Enciklopédiát, ami összegyűjtötte a kor legnagyobb gondolkodóit. Főszerkesztői: Diderot, D' alambert, Voltaire, Rousseau, Montesquieu.

Voltaire: egyház kritikája nagyon fontos, nem a hitet, hanem az egyházat/ az intézményt bírálja. Legismertebb műve: Candide (fejlődés regény): egy tétel, állítás van a középpontjába, amit folyamatosan megcáfol.

Rousseau: vissza a természethez. Minél civilizáltabb egy társadalom, annál romlottabb. Minden rossznak az oka a magántulajdon megjelenése.

Angol felvilágosodás: Swift: Guliver utazásai

Felvilágosodás jelmondata: „Merj gondolkodni.” Horatius (=Sapere aude.)

 

 

A magyar felvilágosodás

 

A 18. század második felében volt jelentős. 1772-től Bessenyei György Ágis tragédiájának megjelenésétől 1825-ig tart (reformkor kezdete). Két szakaszra osztható 1. 1772-1795 és a 2. 1795-1825.

Magyarországra a felvilágosodás eszméit az arisztokrata származású testőr írók hozták be. (Bessenyei György, Báróczi Sándor, Barcsay Ábrahám)

Magyarországra a társadalomi megkésettség miatt az új eszmék csak viszonylag későn a 18. század második harmadában terjedt el. Nem volt polgárság, csak néhány főúri család és közép kisnemesség volt fogékony. A nyugati polgárság forradalmi eszméit alakították át: elmaradottság leküzdése, kulturális haladás és a magyar nyelv csinosítása. Első magyar írói társaság megszervezése. Vezetője: Bessenyei György. Kazinczy Ferenc nevéhez kapcsolódik a nyelvújítás (1970-80-as évek). Pezsgő irodalmi élet alakul ki. Egyre több író alkotott, vitázott és csoportosult irodalmi társaságokba.

Klasszicizmus: Bessenyei György, testőrírók, Báróczi Sándor, Barcsay Ábrahám, Kazinczy Ferenc.

Szentimentalizmus: Ályos Pál, Bátsányi János, Dayka Gábor, Földi János, Ráday Gedeon.

Népi hagyományokat fenntartók: Orozy Lőrinc, Fazekas Mihály

Neológusok: Kazinczy hívei

Ortológusok: nyelvújítás ellenőzi. Kiadtak egy gúnyiratot (Mondolat). Erre válaszul megírta Szemere Pál és Kölcsey a Feleletet.


Irodalmi vezérszerep: Kisfaludy Károly zsebkönyv sorozat: Aurora. Kisfaludy halála után meglapítják a Kisfaludy-társaságot, ami pályázatok kiírásával foglalkozik.

Folyóiratok: Magyar Museum, Mindenes gyűjtemény, Orpheus, Uránia.

Megalakul az első magyar színtársulat (1791)

Kármán József: Fanni hagyományai (levélregény)

 

A felvilágosodásnak 4 irányzata volt: klasszicizmus, szentimentalizmus, rokokó és a népiesség.

Klasszicizmus: (classis = osztály): mindent be akar sorolni valahova, osztályozni. Szabályokat alkot, szabályszerűség a kulcsszava. A szabályokat úgy alkotja meg, hogy vizsgálja az antik irodalmat és levonja a következtetéseket. Elkülönít a 3 mű nemet (+műfajok) és tiltja a keveredésüket. A 3-as egység szabálya (antik háttérbe szorítja az érzelmeket). Jelszava a mértékletesség, illendőség, vallásszerűség, mivel a racionalizmus filozófiai alapjaiból nő ki, ezért a kulcsszava még az ésszerűség is. Jellemző rá a kötött strófa. Mindig tanítani akar (erkölcsi cél). A klasszicista esztétikai megalkotója Boileau. Fő műfajai: filozófiai költemény, óda, elégia, dráma. Képviselője: Moliere.

Szentimentalizmus: az empirizmus filozófiai alapján jön létre. Az érzékenység kultusza, nagyfokú érzelmesség jellemzi, már a romantikát előlegezi. Eszményképe a természetes ember (civilizáció ellenes). A szentimentalista hősök szenvednek, de cselekedni képtelenek. Műfaja: napló illetve levélregény. Képviselője: Rousseau – Júlia, Új Heloise.

Rokokó: 18. századi irányzat, a barokknak a kifinomult változata. Játékosság, aprólékos költői képek, finomkodó modorosság jellemzi. Fontos a zeneiség, időmértékes verselés.

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

Csokonai Vitéz Mihály a magyar felvilágosodás irodalmának költője. Akinek költészetét stilisztikai és műfaji sokszínűség jellemzi. A barokkos hagyományokból indul, majd főleg a debreceni kollégiumból elsajátítja a klasszicista esztétikát. Anakreóni dalai a rokokó jegyeit tükrözik, eligico-ódáiban pedig a szentimentalista stílusjegyek uralkodnak, amik a romantikát előlegezik.

Csokonai írt vígeposzt (Dorottya), filozófiai költeményt (Az estve; Kostancinápoly), dalt (Anakreóni dalok) és elégico-ódákat (Reményhez, A tihanyi Echohoz, A Magányossághoz). Csokonai a vers ritmus megújítója is. Legtöbb magyaros hangsúlyos verselése van, de megtalálható az időmértékes verselés is.

BERZSENYI DÁNIEL

Berzsenyi Dániel életrajza

1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként. Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt, aki a természetes neveltetés híve volt (Rousseau elvei). Erőtlen fiát õ tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt, idősként nehezen alkalmazkodott az iskolai rendhez. Sokat olvasott, főleg latin műveket. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben befejezi diákpályáját. Nagybátyjához, Niklára megy, mert apjával utálták egymást; anyja halála után (1794) még jobban elmélyült ez a viszály, õ volt közöttük a védőfal. 1799 májusában feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát. Önálló gazda lesz. 1804.: Sömjénről Niklára költözik, csak titokban írogat. Egyedüli barátja a magányosság és az elmélkedés lesz, mert felesége műveletlen. 1803-ban Kis János lelkész felfedezi benne a költőt és 3 művét azonnal el is küldi Kazinczynak, aki bíztatja és tanácsokkal látja el. 1808-ban Berzsenyi elküldi Kis Jánosnak 77 költeményből álló verseskötetét, hogy segítsen kiadni, ezáltal levelezés indul meg közöttük. 1813-ban megjelenik a kötete papok és Berzsenyi saját pénzén. Pesten csak kétszer járt, de itt találkozott Szemere Pállal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihállyal. Életformája és költői becsvágya tragikus ellentmondásba került, ehhez hozzájárult még a magány, kedély, egészségi állapota. Ebben az időszakban érte Kölcsey igaztalan recenziója (bírálata). Berzsenyiben ezután elhallgat a költő. Kölcsey kifogásait a romantika nevében utasította vissza. 1830.:MTA (Akadémia) taggá választja Berzsenyit. Utolsó éveiben fürdőkben keresett gyógyulást. 1836. február 24-én halt meg Niklán.

Berzsenyi Dániel

„… megvallom komám uramnak, hogy én egy időtől fogva versírással bíbelődöm…” írta Berzsenyi Kiss Jánosnak, aki maga is költő volt és elküldte 3 versét Kazinczynak. Az idézet mutatja, hogy Berzsenyi életére és költészetére a kettőség jellemző: a gazdálkodó földesúr és a költő dillemája. Költészetére a klasszicizmus stílusjegyei jellemzőik, ezt bizonyítja az antik világ felé való fordulása és a műfaji és formai tisztaságra való törekvés.  Érzelmeinek kordában tartása, a fegyelmezettség ugyanakkor valóságélménye és az elfojtott érzelmek felszínre kerülése már a romantikát előlegezi. A keserű visszahúzódás, a magány Berzsenyi éltének meghatározó eleme. A Niklai remete, ahogy önmagát nevezte. Az irodalmi közvélemény Berzsenyit a magyar Horácnak nevezi, ugyanis Horatius az ókori római költő tisztelt mester volt számára. Megpróbálja átvenni tőle az életfilozófiáját, az aranyközépút elvélt és a műfajt, amit Horatius teremtett, az ódát. Az ódákon kívül meghatározó még a Berzsenyi kötészetben: elégiák és az elégikus hangvételű költői levelek, azaz az episztolák. Berzsenyi a forma művésze, a klasszikus időmértékes verselés mestere.

Berzsenyi ódái

3 verset küld el Berzsenyi. Az egyik a Magyarokhoz. Kazinczy Kiss Jánosnak: „Kérd, hogy az ódák útjáról el ne térjen.” Azaz Kazinczy úgy látta, hogy az ifjú költő az emelkedett, ünnepélyes ódákban van otthon. Berzsenyi rendkívüli műgonddal dolgozott, javítgatja, ezért nem tudjuk a pontos keletkezési dátumokat. A Magyarokhoz I. 1796-ban készült el az első verzió és a végleges csak 1810-ben.

Magyarokhoz I.

Mintája Horatius A rómaiakhoz című ódája. Már a cím is mutatja a hasonlóságot, mindketten a ját népüket szólítják meg, de verselésében és formájában is idézi. Időmértékes verselésű és a legkötöttebb alkaioszi strófája van. Rímtelen, mivel az antik irodalom nem ismerte és nem használta a rímeket, ez is utal a Horatiusi mintára.

Felépítése: mivel a cél valamiféle tanítás, erkölcsi mondanivaló közvetítetése úgy épül fel mintegy érvelés. Vers első sora a megállapítás, a tény („Romlásnak indult hajdan erős magyar!”). Majd a vers példákkal, érvekkel példázza a vers igazságtartalmát.

Szerkezet:

1. versszak: erőteljes felszólítás. Kérdés formájában megfogalmazott számonkérés. Érzelmi telítettség, szenvedélyesség, ez a romantikát előlegezi. Már az első sorban megtörténik a dicső múlt és a sivár jelent szembeállítása. A romlott jelen és dicső múlt.

2. versszak: áthúzódik a múlt és a jelen szembeállítása és ebben az összevetésben megjelenik egy szimbólum (Buda vára), mint a magyarok helytállásának jelképeként (nemzet fennmaradása), de ez a kitartás áldozatokkal is jár.

3-6. versszak: dicső múlt képei tartják össze. Megjelennek a győzelmek és fegyverképek. A győzelmekhez tiszta erkölcs szükséges és így legyőzhető a külső ellenség. A gondolatritmus eszközével él Berzsenyi. A tagadó forma pontosan hangsúlyozza, nyomatékosítja a dicső múltat.

7-10. versszak: a múlt képeivel ellentétben a jelen képei jelennek meg. A most időhatározó szó vezeti be. A múlt helyett a jelen kerül a középpontba. Berzsenyi értékeket is szembeállít, nemcsak idősíkokat (jelen értéktelensége ellentétben a múlt értéktelítettsége). Így a vers ezen részét érték és időszembesítő résznek nevezzük. A tölgy metafora köré épül, ebből bomlik ki a vers mondanivalója. A tölgyet a magyar nemzethez hasonlítja. Az egymástól távol eső dolgot összeköti a közös sors, úgymint a tölgyet nem tudta elpusztítani külső hatás (szél, tatár), de a belső ellenség könnyedén el tudja pusztítani (féreg, áruló). A tölgy metafora után elhangzik a jelen bírálata, annak a magyarázata, hogy miért pusztul el a tölgy/nemzet. Berzsenyi a dicső nemzetet, a nemzet tudatot keresi. A jelen magyarságáról ítéletet mond, és hogy a mai magyarsághoz sem a magyar nyelv védelme, sem a nemzettudat, sem a nemzeti értékek nem tartoznak hozzá.

11-12. versszak: visszatér azokhoz a történelmi személyekhez, akikben mindaz megvolt, ami a mai korból hiányzik (Attila, Árpád, Hunyadi).

13-14. versszak: a pusztulás képei, tele fájdalommal. A pusztulás törvényszerűségként jelenik meg Berzsenyi művében. Történelmi példákra alapozza Berzsenyi ezt a megállapítást (Trója, Karthágó, Róma) és előre vetíti a nemzethalál vízióját. Ez romantikus vonás. Csak úgy, mint az érzelmi telítettség, a vers izgatott menete. A végén megjelenik az ódai magasság, a patetikus hangnem és ezzel zárul a vers.

Magyarokhoz II.

A Magyarokhoz I. rokonverse a Magyarokhoz II. 1807-ben a Napóleoni háborúk idején I. Ferenc József kiáltványt intéz a néphez, amiben összefogásra kéri a népet és erre válaszul írja meg Berzsenyi a Magyarokhoz II.-t. A vers műfaja óda, hazafias óda. (van címzettje, fennkölt, összefogásra és együttes fellépésre buzdít, nemzeti lélekre hivatkozik). Szerkezetileg két nagy egységre osztható a vers. Jóval egyszerűbb, mint a Magyarokhoz I. Rövidebb és világosan két (3-3) szakaszra osztható.

1-3. versszak: az egész világra kihaltságot és a zűrzavart festi le. A világ kaotikus, gigászi erők küzdőhelyévé vált, harc és viszály fenyegeti a rendet, a békét. Élet-halál harc folyik. A világban nincs rend és az emberi, isteni erkölcsi rendek nincsenek meg. Ebben a világban a félelem, a rettenet uralkodik.

4-6. versszak: az általános állapot leírásából a személyes megszólalására vált át. Berzsenyi ebben a zűrzavaros világban kapaszkodót keres és ezt a szabad nemzetben szeretné megtalálni. Minden összefogás záloga a szabad nép. Csak szabad nép tud összefogni és nemzeti lélekkel harcolni. A két rész között hatalmas hangnemváltás van. 1939-ben Kodály készíti el kórusműként.

Klasszicistavonás: erkölcsi mondanivaló, időmértékes verselés, alkaioszi strófa, mitológiai utalások.

Romantikus vonás: érzelmi telítettség, nemcsak soráthajlás, hanem versszak áthajlás is megtalálható.

Berzsenyi elégiái

Az erőt sugárzó ódákkal szemben Berzsenyi elégiái hal fájdalomról, szelíd belenyugvásról és bölcs tudomásulvételről tanúskodnak. Elégiáiban ott bujkál a búcsúzásmotívuma a tájtól, az évszaktól, az élettől, stb.

Osztályrészem

1799 körül született az Osztályrészem című elégiája, aminek eredeti címe Camonea volt, a múzsa megfelelője. Kazinczy adta az Osztályrészem címet. Az eredeti címénél a múzsa lett volna a középpontban, míg az Osztályrészem címnél a lírai én a fontosabb, nem a lírai én személye, hanem a líra én vágya, törekvése. A vágy motívum megjelenése tipikusan romantikus tulajdonság. De a vágyait, törekvéseit rendkívül kötött formában Szapphói-strófában írja le. Horatiusi életszemlélet elfogadásának vágyát jeleníti meg.

Műfaja: elégia, mert szomorkás hangvételű, nincs meg a lázadás motívuma. Belenyugvás az ifjúság elmúlása, azaz az ifjúság viharos évei után a megnyugvást keresi. A megnyugvás keresése egyértelműen a Horatiusi életszemlélet elfogadása. Törekvés az aranyközépút megtalálására. Ez klasszicistavonás. Ez azonban csak törekvés, mert a mélyben ott a szenvedély, a hév ez pedig romantikus vonás. Szerkezetét is ez a kettőség jellemzi.

1-2. versszak: megjelenik a jelen és múlt lezárásának szándéka. Az ifjúság tele volt kalanddal és veszéllyel. Az elhatározás véglegességére is utal. A két versszak rövid kijelentő mondatai a tudomásulvételt jelenítik meg, utalnak az idő visszafordíthatatlanságára és véglegességére. Az utolsó mondat felsőhajtásában pedig ott van a vágy a megnyugvásra. Az Odüsszeiára való utalással Berzsenyi jelzi, hogy a sok kaland után az eseménytelen, hosszú élet az, amit választana és a családot, ami Odüsszeusznál és a legfőbb érték.

A család motívuma megjelenik a 3-4 versszakban is, otthon értékeit sorolja, leltár, önmeggyőzés versszakai. A boldog megelégedés képei után jön az utolsó egység az 5-6-7. versszak, amiben megjelenik a költészet igénye. Az élet problémáira a költészet jelenti a megoldást. A művészet így lesz magasabb rendű az anyagi jólétnél és tartalmasabbá teheti a létet. A múzsa az egyetlen oltalom, ami minden bajtól megvéd. Időmértékes verselésű, Szapphói-strófa, rímtelen.

Berzsenyi szerint, ha minden érték is kihull, az emberi életből a művészet mindig tartalmassá teheti az emberi életet.

A közelítő tél

Az eredeti cím az ősz volt, de Kazinczy hatására megváltoztatta. A közelítő tél folyamatos melléknévi igenév, ami változást jelent, míg az ősz egy végleges állapotot. Kérdés, hogy mi ez a változás, amire a cím utal. Az elsődleges változás az évszakra utal. Az ősz az irodalomban az elmúlás szimbóluma. Megjelennek a nyárhoz tartozó értékek, de tagadó formában, azt írja le, ami nincs. Minden érték, ami a nyárhoz kapcsolódott elmúlt, azaz a kulcsfogalom az elmúlás, de csak a természet szintjén. Ezt nevezzük negatív festésnek. A hiány megjelenítése mindig fájóbb. Az első két versszakban a látvány, de a 3. versszakban már a hang hiánya is megjelenik. A képek fájdalmat közvetítenek, melankolikus, szomorkás hangulatú. Ez a fájdalom a 4. versszakban elő is tör (Oh). Ez egy újabb egység. Itt az idő kerül a középpontba. Az időt általános, megfoghatatlan vízióként látjuk. Megszemélyesítés, ami az idő múlását jeleníti meg. Eddig következtetéseit csak a természetről vonja le, nincs benne az ember. Az 5-6. versszakban ezeket a következtetéseket saját magára nézi. Most a költői énre figyelünk. A hangsúly áttevődik a költő egyéni sorsára és ez lesz a lényeg. Az elmúlás az emberi életre is vonatkozik, nemcsak a természetre. Közös elmúlás átélése, de a legnagyobb tragédiája, hogy az emberi élet nem tud megújulni, lineáris sorrend. A természetben van megújulás, hiszen a tavasz az újjászületést hoz, mindig van tavasz, de az emberi ifjúságot nem hozza vissza semmi.

Ez a fájdalmas hangvétel bizonyítja, hogy a vers műfaja az elégia. A vers típusa idő és értékszembesítő is egyben, mert a múlt, a nyár értékekkel teli világa és az ősz értékvesztesége áll szemben egymással.

Klasszicista a vers felépítése, mert tesz egy megállapítást, majd általánosságban leírja, majd pedig saját magára vonatkoztatja. Időmértékes verselésű, kötött strófaszerkezet. Aszklepiádeszi strófa. Rímtelenség. Általános bölcsesség megfogalmazása. Romantikus a múlt felé fordulás, érzelmei felszínre kerülése. Ezeket az érzelmeket nem is rejti el. A versben lelki tájról is szól a leírás, a múlandóság egyetemes szinten jelenik meg, hogy az elmúlás nemcsak a költői én, nem az minden ember közös tragikuma.


A MAGYAR SZÍNJÁTSZÁS KEZDETE

-         a felvilágosodásban nem volt színjátszás, hiányzott a városi közönség és elmarad a drámaírás

-         vallási ünnepekkor liturgikus drámák és játékok. de ezeknek szövege nem maradt ránk

-         16. század hitvitázó drámák

-         Berzsenyi György: nyelv, nemzet csinosítása színházon keresztül + alacsony példányszámú könyvei (vígjátéka: A filozófus, 1777)

-         Csokonai Vitéz Mihály 3 tragédiáját előadták

-         állandó színház akadályai: színészeknek nem volt állandó helyük, lakosság többsége német, pénz, cenzúra

-         fejlettebb a német színjátszás (Pozsony, Nagyszeben, Brassó), 1812 Pesten német színház alakul

-         1790 első magyar színtársulat Budán, Kelemen László, magyar diákok látogatják, 1796 tavaszán feloszlott a Martinovics Ignác mozgalom miatt

-         1807 második színtársulat Pesten, Déryné Széppataki Róza, Udvarhelyi Miklós, akadály: hetenként kétszer játszottak, állandóan új darabokat kellett megtanulni, ezért németektől kölcsönöztek és fordítottak darabokat

-         1815 vidéki városokban is alakul (Kassa, Miskolc, Kolozsvár, Székesfehérvár)

-         1818 Balogh István színtársulata, Kisfaludy darabjait adták elő

Magyar Színház (mai Nemzeti Színház)

KATONA JÓZSEF

1791. november 11-én született Kecskeméten. Iparos családból származott. A kecskeméti katolikus elemi iskola befejezése után középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban kezdte 1802-ben. 1810-ben iratkozott be a pesti egyetem jogi karára. Itt került először kapcsolatba a színtársulatokkal. 1811-ben négy, idegen nyelvből fordított darabját mutatták be, 1812-től pedig már „eredeti nézőjátékokat” is írt német regények dramatizálásával, vagy más művek szabad átdolgozásával. Ezek a fordítások vezették be a drámaírás műhelytitkaiba. Írt eredeti darabokat is, melyek nem átdolgozások voltak, hanem az alapjukat maga a történelem adta: Ziska, Jeruzsálem pusztulása. Gyakran szereplőként is fellépett.

1812-től főszerepeket is vállalt. Reménytelenül szerelmes volt az akkor hajadon Széppataki Rózába, mely a színházhoz láncolta teljesen. Széppataki Róza házassága távolította el őt végleg a színháztól.

Utolsó drámájának, halhatatlan remekművének, a Bánk bán létrejöttében a pesti színháznak már semmiféle ösztönző ereje nem volt. Ezt 1815-ben írta egy drámapályázatra. A pályázat eredményét. csak 1818-ban hirdették ki, de ezt sem tudta meg Katona. A kudarc, a sikertelenség elhallgattatta benne az írót, véglegesen elfordult mind a színháztól, mind a drámaírástól, 1815-ben ügyvédi vizsgát tett és 1820-ig ügyvédként működött Pesten. A Bánk Bán végleges változata 1819. július 2-án már biztosan készen volt. A cenzúra a színházi előadást megtiltotta. Így nyomtatásban látott napvilágot 1820 novemberében.
Katona elhagyta Pestet, visszatért Kecskemétre és 1820 novemberében alügyésszé választották, 1826-ban pedig a város főügyésze lett.

Az utolsó tíz évérről alig tudunk valamit. 1830. április 16-án hivatalba igyekezve érte a hirtelen halál: szívszélhűdés végzett vele.


Fő műve a Bánk bán. Keletkezése:

- 1814Ben jelenik meg az Erdélyi Múzeum pályázata (folyóirat) (Döbrentey Gábor). Eredeti és történelmi dráma írása volt a feltétel.

- a témaajánlások között szerepelt a Bánk bán

- 1815-ben készül el először Katona Bánk bánja

- 1818-ban lesz eredmény, Katona nevét meg se említik

- 1815-1819 között nyeri el a mű a végleges formáját

- 1820-ban Kecskeméten könyv formájában jelenik meg

- 1833 színre viszik Kassán, de Katona nem éri meg a bemutatót

- 1848. március 15-én ezzel ünneplik a forradalom kitörését

- 1976-ban Illyés Gyula átigazítja mai magyar nyelvre, hogy érthetőbb legyen.

Műfaja történelmi és szerelmi tragédia (tragédia az értévesztés miatt). Színpadra szánt alkotás. A mű középpontjában egy központi konfliktus áll és a cselekmény eköré épül fel. Történelmi, politikai tragédia: a szereplők valós történelmi helyhez, helyzethez kötődnek. Tét a haza, a nemzet sorsa. A tragédia drámai értékrendjének csúcsán a magyar nemzethez tartozás áll. A konfliktus a nemzeti érdek megsértése miatt van (a nemzet irányítása idegen kézben van). A történelmi konfliktus az, hogy a nemzeti érdek sérül, hogy idegenek (merániaiak) uralkodnak, az erőszakosságukkal ők csak a saját érdeküket nézik. Szerelmi tragédia: Ottó és Gertrudis a második legnagyobb értéket, a család szentségét sértik meg. A két sál külön nem vizsgálható. Katona számára a család sérthetetlen, a nemzeti összetartozás legkisebb egysége. Ezekből az egységekből épül fel a nemzet. A merániak mindkettőt megsértik.

A dráma II. András uralkodása idején játszódik (1213. szeptember 27-28). Két oka van a múltba helyezésnek. Első, hogy Katona hasonlóságot talál a jelen és a múlt között (idegen uralom), a második pedig a cenzúra.

A helyszín a királyi palota (Esztergom) és Petur bán háza, ahol az összeesküvők szervezkednek.

Klasszikus drámai szerkezetű, mert megtalálható az 5 egység.

1.    Alaphelyzet (expozíció): főszereplőt, Bánkot nem lépteti fel, ezzel Katona jelzi a lehetséges konfliktusokat (dramaturgiai funkció). Szó van Ottó és Biberach kapcsolatárról, Ottó Melinda iránti szerelméről illetve Gertrudis Ottóhoz való viszonyáról.

2.    Bonyodalom: Petur bán megjelenése, itt a merániaik és a magyarok ellentéte az ő megjelenésével válik világossá. Bánk megjelenik. Színre lép Tiborc. Petur bán a nemesség részéről míg Tiborc a parasztság részéről van jelen, azaz eltérő perspektívából tárják fel a részletet. Ottó elutasítja Izidóra közeledését, Melinda pedig Ottóét. Ezt a részt Bánk monológja zárja.

3.    Kibontakozás – Késleltetés: hol a magánéleti, hogy pedig a közéleti szál erősödik meg. Ez is Bánk lelki tusáját mutatja. Az ő személyében kapcsolódik össze a két szál, mindkét konfliktusban érintett.

4.    Tetőpont: a két szál összekapcsolódik. Királyné meggyilkolása. A királyné halála jelképes, Bánk azzal a tőrrel öli meg a királynét, amivel ő támadt Bánkra. Ez a tettének következménye.

5.    Végkifejlet: Bánk tettének mérlegelése a király előtt.

Szereplők: két szempontból is csoportosíthatjuk őket:

-  ·Kitalált: Tiborc, Biberach, Izidóra
    Valós: Bánk, Petur, Király, Gertrudis.


-  Konfliktus rendszer alapján:

-          Bánk bán és köre: Bánk, Melinda, Petur a lázadókkal, Mikhál, Simon bán, Tiborc, Soma.

-          Gertrudis és köre: Ottó, Biberach, Izidora

-          Endre és köre (békítő szándék): Myska bán, Solom mester, Endre gyermekei (Béla, Endre, Mária).

Bánk bán: Bánk eleve konfliktus helyzetben van. Egyrészt a király távollétében ő a hatalom birtokos, ő felel az ország nyugalmáért, békéjéért. Ez a szerep arra készteti, hogy felülemelkedjen a konfliktusokon (nyugtatja Tiborcot, csitítja a békétleneket) személyében testesíti meg az ország egységét. Ugyanakkor országjárása során megismerkedik a nemzet sorsával, bizonytalansággal és a feszültséggel, amit a merániak jelenléte okoz. Ezt az élményt erősíti egyik oldalról Petur bán, aki a nemesség hatalmából való kiszorítást sérelmezi. Tiborc még a parasztság elnyomorodásáról szól. Ez a szál a békétlenekhez kötné Bánkot. Ez a két szerep tehát valahogy egyensúlyt termet, ami mindaddig fenn áll, amíg Bánkot férji, férfiúi, mivoltában Ottó meg nem alázza Melinda megbecstelenítésével. Tisztességes, királyhoz hű, de ugyanakkor szenvedélyes és indulatos. Miért következik be az összeomlása? Mert nemcsak a királynő megöléséért kell bűnhődnie, nemcsak Melinda halálát kell feldolgoznia, hogy eltaszította magát Melindától, és hogy Melinda tragikus áldozat lesz. Annak az elszabadult indulatnak az áldozata, amitől Bánk meg akarta védeni a nemzetet. Endre egy belső dillema után nem vitatja a tett jogosságát, de a következmények alól nem menti fel Bánkot.

Gertrudis: első a királynői szerep. Nem közjogi méltóság, de a szerep mégis megköveteli a fegyelmet, az önmérsékletet, el is utasítja Ottó tervét. Második: merániai: mint idegennek, világos, hogy nincsen nemzettudata, azaz a tetteit saját hazája/népének érdekei motiválják. Az egész tett kiváltó oka, hogy Bánk sértő megjegyzést tett a merániaknak. Harmadik: Gertrudis nő és testvér. Ez a szerep Ottó mellé állítja.

Petur bán: valós történelmi alak. Egyes források szerint a királyné gyilkosa. Király párti Endre mellett áll. Békétlenek vezére, ő hívja haza Bánkot. A nemzeti érdekeket képviseli, de nem akar anarchiát.

Tiborc: fiktív alak. Nagymonológjából kiderül, hogy nem a nincstelen, hanem a telkes paraszt, azaz van mit vesztenie. Régi családis ismerősként fordul Bánkhoz. Bánk apját is szolgálta. Ő mentette meg életüket. Ezért Tibor nem viselkedik megalázkodóan Bánk előtt. Öntudatos, visszautasítja a pénzt. Dramaturgiai szerepe még, hogy ő hozza Melinda halálhírét.

Melinda: fiatalabb Bánknál. Szép, nemes lelkű. Tragikus sorsú áldozat. Vidékről jött, nehezen illeszkedik be az udvarba. Természetes kedvessége legfőbb vonzereje. Ottó közeledését határozottan elutasítja. Ottó pontosan tudja, hogy csak cselszövés árán szerezheti meg. Lelkiismerete és férjének viselkedése vezet megőrüléséhez. Az őt ért gyalázatot nem képes elviselni. Halála nem változtat Bánk reménytelen helyzetén, de az összeomlását véglegessé teszi.

Ottó: valós történelmi személy, Gertrudis öccse. A valóságban valószínűleg nem ő volt Melinda csábítója, de a cenzúra miatt ő lett. A dráma legellenszenvesebb figurája, egyetlen pozitív tulajdonsága sincs, aljas, hazug és gyáva. Legnagyobb bűne, hogy a család szentségét sérti meg.

Biberach: Ottó szövetsége, lovagja. A mű két legfontosabb alapértéke a haza és a család. Biberachnak egyik sincs, mert azt vallja, hogy ott a haza, ahogy a haszon. Másrészt anyja meghalt, apjával nem tartja a kapcsolatot, azaz a haza és a család hiánya jellemzi.

Izidora: Gertrudis hozzá az udvarba. Ő Gertrudis gyerekpótléka. Szerelmes Ottóba.

Stílusa: a szerkezete szigorúsága és a tematika alapján inkább klasszicista dráma. A dráma nyelv és jellemábrázolása inkább romantikus. A mű legnagyobb értéke a nyelvezete. Az egyes szereplők lelkiállapotuknak, habitusuknak megfelelően szólalnak meg.

Verselése: blank verse: a nemzeti drámák verselése

Nem véletlen, hogy a mű nemzeti drámánká vált.

Erdélyi János: „A mű egyetlenünk a maga nemében.”

 

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Október / 2013 >>

Statisztika

Online: 6
Összes: 361816
Hónap: 3181
Nap: 126