Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Berzsenyi Dániel

2008.05.05
Berzsenyi Dániel
(1776-1836)

Kép

1776. május 7-én született Hetyén (Vas megye, Kemenesalja) egyetlen gyerekként. Apja jogvégzett, de gazdálkodó ember volt. Erőtlen fiát ő tanította, nevelte otthon. Izmos fiúként 1788-ban kerül a soproni líceum előkészítő osztályába és 7 évet tanul itt. Sokat olvasott, főleg latin műveket. 1793-ban elszökik Sopronból, katonának áll be, majd onnan is menekül. 1795-ben befejezi diákpályáját. Nagybátyjához, Niklára megy, mert apjával utálták egymást; anyja halála után (1794) még jobban elmélyült ez a viszály, hisz ő volt közöttük a védőfal. 1799. májusában feleségül veszi Dukai Takács Zsuzsannát, ezután önálló gazda lesz. 1804 folyamán Sömjénről Niklára költözik, csak titokban írogat. Felesége műveletlensége miatt egyedüli barátja a magány és az elmélkedés lesz. 1803-ban Kis János lelkész felfedezi benne a költőt és 3 művét azonnal el is küldi Kazinczynak. 1808-ban Berzsenyi elküldi Kis Jánosnak 77 költeményből álló verseskötetét, hogy segítsen kiadni, ezáltal levelezés indul meg közöttük. 1813-ban megjelenik a kötete papok és Berzsenyi saját pénzén. Pesten csak kétszer járt, de itt találkozott Szemere Pállal, Kölcseyvel, Vitkovics Mihállyal. Terméketlen költőnek tekinthető, hisz műveinek száma 137. Életformája és költői becsvágya tragikus ellentmondásba került, ehhez hozzájárult még a magány, kedély, egészségi állapota. Ebben az időszakban érte Kölcsey igaztalan recenziója (bírálata). Berzsenyiben ezután elhallgat a költő. Kölcsey kifogásait a romantika nevében utasította vissza. 1830-ban az MTA taggá választja Berzsenyit. Utolsó éveiben gyógyfürdőkben kúrálta magát. 1836. február 24-én halt meg Niklán.

 

Műveinek nagy része 1803-1813 között született, amikor az irodalmi élet Magyarországon halott, csak nagy magányos alkotók vannak, köztük Berzsenyi is. Mivel Pest az új irodalom központja, erről az irodalomról semmit sem tud, hisz teljesen más világban élt. Versei pontos sorrendjét nem ismerjük, mert nem datálta őket. Magyarokhoz című versét 4 változatban írta meg. Stílusa inkább klasszicista, Horvát János szavai szerint: "Klasszicista formában romantikus lélek".

 

Horatius költészete és filozófiája – tartózkodás a szélsőséges érzelmektől, az arany középút – meghatározták életét és művészetét. Korának legtöbb kritikusa Horatius-másolóként mutatta be. Gyakran alkalmazta, ültette át sikeresen az ókori versformákat a magyar nyelvbe.

 

Berzsenyi Horatiustól és a magyar Virág Benedektől kapott klasszicista inspirációt, de nem sikerülhetett magára erőszakolnia az ókori költők nézeteit. Az antik versformák mögött nem a klasszicista egyensúlyt találjuk, sokkal inkább a sóvárgást ezen értékekre. A romantikához való közeledése a Gessnerhez és Matthisonhoz hasonló német költőknek és íróknak tulajdonítható.

 

Pályája korai szakasza két csoportra oszthatók: - Rímes hangsúlyos dalformában írt szerelmes versek pl: A reggel - Klasszikus mértékre szedett hazafias ódák pl: Magyarokhoz (I): Horatius útmutatását elfogadva és a klasszicizmus is követve a lelket kívánta művelni, a nemzetét művelni hazafias ódáival. Nagy ellentétek egymásnak feszüléséről szól, a régi erkölcs szétrombolása a nemzet pusztulásához vezet. A múlt dicső nagyságát szembe állítja a jelen erkölcsi züllöttségével. A múlt nem idilli békés kor volt, hanem vérzivatarokkal teli, de erkölcsös, amely a nemzetet erősítette. Az erkölcs eltűnését a féreg által rágott fához hasonlítja, amelyet a hatalmas szál nem tudott kidönteni, de most férgek által rágva egy szellő is elpusztítja. Az utolsó két versszakban hangváltás következik be, szembeállítások után, az ódai hangot, az elégikus váltja fel: játékszerek vagyunk csak az örökké változó sors kezében. Romantikus hangvétel, romantikus túlzások, metaforák: ”vérzivatar”, „vak tűz”

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 621996
Hónap: 7173
Nap: 284