Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A romantika

2009.08.13

19. századi irodalmi és művészeti korstílus. Roman, latin szóból származik. Jelentése: regény, regényes, ami utal a történetességére. Forrása a felvilágosodás eszméiben való csalódás. Legfőbb jellemi vonása, hogy elfordul a valóságtól és a fantáziába menekül. Témáját szívesen veszi a dicső múltból, a nemzeti múltból, saját képletvilágából és gyakori helyszíne az egzotikus helyek és a mesés Kelet. Kulcsfogalma a szabadság minden szinten. Az alkotás szabadsága, az egyén szabadsága és a nemzet szabadsága.

Főleg Kelet-Európában összekapcsolódik a függetlenedési törekvésekkel. A romantika hisz a költészet társadalomformáló szerepében. Ebben a helyzetben a költő a népvezér, aki vezeti a népet tűzön-vízen át. Vátesz = költő: küldetése van, kiválasztott.

Szereti a mű nemek és műfajok keveredését. (Verses regény: Anyegin, drámai költemény: Madách: Ember tragédiája, elbeszélő költemény: János vitéz, Toldi, ballada – ez a legkevertebb műfaj.) Az irodalom számára a romantika fedezi fel a népköltészetet (érzelmi telítettség, zeneiség, pátosz, szenvedélyesség, fennköltség).

A romantika szereti a különleges embereket és különleges helyzetekben helyezi őket (kalandok). Dominál a líra és az epika. Rapszódia. Epika: történelmi, kalandregény. Lényeg a történetek fordulatában van.

A romantika Angliából indul: Wordsworth, Coleridge. A nagy romantikusok: Shelley, Byron, Keats.

Francia romantika: Victor Hugo, Lamartine.

Német: Heinrich Heine

E.T.A Hoffman

Orosz: Puskin, Lermontov

Magyar: Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Jókai

A reformkor

Soha nem látott szellemi fejlődés. Kisfaludy társaság jelentősége. Kisfaludy halála után hívei alapítják meg. Szerepe: a kor gondolkodóit összetartja, pályázatokat ír ki, stb. Irodalmi vezérszerep a „romantikus triász” kezében van: Vörösmarty Mihály, Bajza József, Toldy Ferenc. 1830-ban megalakult a Magyar Tudományos Akadémia. 1837-ben a Pesti Magyar Színház alakul meg, ez a mai Nemzeti Színház. Folyóiratok: Kritikai lapok, Koszorú, Mindenes Gyűjtemény, divatlapok. 1844: magyar nyelv hivatalossá tétele.

A reformkor és a romantika művészei: Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, fiatal Arany, fiatal Jókai és a fiatal Madách.

Kölcsey Ferenc

Sződemeteren született középnemesi családban.1796-ban meghal édesapja, majd 1801.ben édesanyja is. nagybátya neveli 3 fiútestvérével együtt. A debreceni református kollégiumba jár 18 éves koráig. Gyermekkorában himlő következtében a bal szemére megvakul.

1803.tól ír verseket, Kazinczyval 1805.ben ismerkedik meg barátok lesznek. Mindketten az ún. “fentebb stíl” képviselői lesznek. Gondolkodó típusú, filozófiai műveket tanulmányoz. Megtanul: görögül, latinul, németül és franciául. Pestre megy jogot tanulni. Joggyakornok, majd ügyvédi vizsgát tesz. 1815-ben Lasztócra megy és Szemere Pál nevű barátjához. Itt írják meg közösen a Felelet Mondolatra című gúnyiratot.

1815-1817 között Csokonairól, Berzsenyiről elmarasztaló kritikákat ír.

1817-ben ízlésbeli és politikai nézetkülönbségek miatt megszakad barátsága Kazinczyval.

1832-től országgyűlési képviselő Szamár-megyében, ekkor kezdi írni az Országgyűlési naplót.

1834-ben megjelennek országgyűlési beszédei: A szatmári adózó nép állapotáról (a közteherviselés, a nemesség megadóztatásának kísérlete a témája.) Az örökös megváltás ügyében című mű melynek témája: örökváltság, a jobbágyfelszabadítás.

1835-ben lemond, az országgyűlési képviselőségéről (Búcsú az Országos Rendektől). Kossuth Lajos és Wesselényi Miklós letartóztatása után elvállalja a védelmüket, 1838-ban hivatalos útján megfázik, és augusztus 24.-én meghal.

Kölcsey a reformkor meghatározó alakja. Munkásságára a klasszicizmus és a romantika stílusjegyei egyaránt jellemző. Szigorú klasszicista szabályaiból a romantikába jut. Haza és a nemzetféltés motívuma áll a középpontban. A motívum Zrínyitől kezdve, Berzsenyin át téma a magyar irodalomban és a romantikában ez még inkább felerősödik. Köszönhető mindez többek között a herderi történelemszemléletnek (Magyarországot a haldokló nemzetek közé sorolja). Kölcsey indulása nem mondható szerencsésnek. Ennek három oka van. Kölcsey Kazinczy védőszárnyai alól indul, majd megváltozik a nézete és barátságuknak az Iliász-pör vetett véget. Kölcsey plágiummal vádolja Kazinczyt. A második ok: Felelet a Mondolatokra pamflet (rövid gúnyos írás). A harmadik Kölcsey bírálatiról, kritikáiról lesz híres. Csokonairól is így egy kritikát, Berzsenyiről is ír egyet.

Korai verseiből keveset ismerünk. Ezek még a klasszicizmus (+szentimentalizmus) jegyeiben készültek. Korai versein túl érő jelentős műveként/verseként írja meg a Hymnust 1823. január 22-én (Magyar Kultúra napja). A vers általános mondanivalót tartalmaz. A címe megjelöli a műfajt: himnusz, mert emelkedett, magasztos a hangneme és címzettje Isten, de van alcíme. Az alcím nagyon fontos, mert a lírai én a 16. századi protestáns prédikátor szerepébe bújik és így közvetlenül fordulhat Istenhez. Ez magyarázza, hogy a központi motívuma a bűnbánat és a bűnbocsánat elnyerése.

Szerkezete keretes (A1-B-A2). Keretversszak az első és az utolsó. A „B” rész is három részre osztható. A szerkezeti osztás alapja az idősík.

Az első versszak megszólítással és felszólítással kezdődik. Közvetlenül Istenhez fordul (személyes kapcsolat megléte). Líra én azt az áldó Istent szeretné látni, aki a magyarokat a múltban is segítette. Az első versszakban az indoklás is megvan („… Megbűnhődte…”). A vers többi része tehát érvelés amellett, hogy miért segítse meg Isten a magyarságot.

(2-3 vsz.) Múlt jelenik meg teli értékekkel. (Bendegúz, Mátyás, Tisza, Duna, Kárpátok, stb. =nemzet). Kenyér, bor = Krisztus teste és vére, az áldozatra utal. Mindez nem jöhetett volna lére Isten kegyelme nélkül.

(4 vsz.) Következő szerkezeti egységet egy indulatszó, egy ellentétes jelentésű kötőszó vezeti be az értéktelenséget. Isten elfordul tőlünk, de az ok, okozati viszony nem derül ki. Nem dönthető el tisztán, hogy Isten elfordult tőlünk, azért lett bűnös a nemzet vagy fordítva.

(7 vsz.) Az értékhiányos, sivár, reménytelen jelen. A nemzethalál vízió tipikus romantikus vonás.

Keresztversszak, amiben már szánalomért könyörög és nem áldásért. Áldani erős nemzetet lehet, száni csak a gyengét. Itt ugyanazok a szavak a szánalmat indokolják.

Stílus: szerkezeti szempontból klasszicista, de a képi világát és a nyelvezetét egyértelműen a romantika uralja.

Verselése: szimultán, azaz egyszerre időmértékes (trochaikus lejtésű) és magyaros hangsúlyos.

Rímképlete: keresztrím.

Kölcsey előtt is volt két dal, amit himnusznak tekintettek. 1844-ben kiírtak egy pályázatot a Hymnus megzenésítésre. A 13 pályamű közül a fődíjat Erkel Ferencnek ítélték. Bemutatója július 2-án a Nemzeti Színházban volt. Szeptemberben jelent meg a kottája és elterjedt az egész országban. 1848-ban már nemzeti ének. A szabadságharc után betiltják és a császári himnusz veszi át a helyét. Legközelebb Kölcsey síravatásán hangzik el újra (1856. Szatmárcseke)

Vanitatum vanitas

(Hiúságok hiúsága, Hiábavalóságok hiábavalósága)

1823-ban a Hymnus után született. A címe latin kifejezés: Vanitasz vanitatum, et omnia vanitasz = hiábavalóságok hiábavalósága, mind csak hiábavalóság. Keretet alkot az utolsó sorral. Az idézet Bibliából, Salamon király prédikátor könyvéből származik.

1.    vsz.: írás = Biblia. Utalás Salamon király tanítására: a Földi életben minden hiábavaló.

2.    vsz.: elhangzik a tétel mondat: minden múlandó, minden pillanatnyi és felülről nézve a Föld is csak parányi. A vers többi része pedig érvel a kijelentés mellett. Érvek: dicső hadvezérek tettei, amik távolról nézve apróságnak tűnnek. A hév, virtus a lélek nemes dolgai csupán élettani jelenségek. Bírálja a nagy gondolkodókat. A gondolkodás bírálata. Említi a költészetet, szobrászatot. Fogalmak (élet, halál, boldogság, balsors) kiüresednek.

Az utolsó két versszak egy útmutatás, hogy lehet ezt elviselni. A költő sztoikus nyugalommal int bölcsességre, olyasmire amit saját maga sem tud betartani. A „kell” miatt klasszicista, de ahogy ő sem tudja betartani ezt az utasítást így ez a romantika jellemzője.

Zrínyi dala – Zrínyi második éneke

A cím két dolgot is tartalmaz. Zrínyi költő, példakép, Kölcsey példaképe. Zrínyi szimbolizálja a hazaféltést, a hazaszeretetet. Eposzával ő is a nemzetszolgálatra és az összefogásra szólította fel az embereket. Mindkét címben megtalálható a műfaj meghatározás csakhogy mindkettő óda. Tartalmát tekintve politikai és hazafias ódák. Szerkezetileg pedig párbeszédes ódák.

Kölcsey a lírai én ott van Zrínyi szerepe mögött. Ennek szimbolikus jelentése van: azonos politikai helyzet és a hazaféltés található meg mindkét embernél. A másik oka az „átváltozásnak” a cenzúra. Zrínyi dalában költő és a vándor dialógusáról olvashatunk. A másodikban pedig Zrínyi és a sors dialógusáról, ezek nem valós párbeszédek (fikció), a költő belső vitájának kivetítése. A vers szerepvers, mert Kölcsey Zrínyi figurája mögé bújik. Mindkét vers központi motívuma a hazaféltés, aggodalom a nemzet jövőjéért. Ez az aktuális politikai helyzet és a herderi jövőkép miatt van.

Közös a verselése: időmértékes. Nincs kötött forma. A műfajból adódik, hogy mindkét vers hangneme ünnepélyes, emelkedett (óda). Mindkét versnek van megszólítottja (sors, vándor). Mindkét versben megjelenik a nemzethalál víziója, a soráthajlás, amik tipikus romantikus vonások. Klasszicistavonás az időmértékes verselés és a tanítani akarás.

Erős szembetűnő különbség a formában van 4*8 soros versszakból áll Zrínyi második éneke, míg a dala 6*5 soros. Rímképletük különböző. A dalban két ember beszélget, míg az énekben a sorssal beszélget Kölcsey. Ez jóval elvontabb. A dal konkrét mondanivalót tartalmaz, az énekben pedig általános érvényű mondanivalót hordoz. Teljesen eltérő mondatfajtákat használ. Zrínyi dala kijelentő mondatok miatt végleges, a másodikban az utolsó versszaka a sors ítélete, ami gyakorlatilag elveszi a jövőt.

Mind a kettő pesszimista hangvételű. Zrínyi dalában a kijelentő mondatok még csak közlik a nemzethalált, a véget. A második dalban már nincs jövő, a sors kíméletlen ítéletet mond.

A messziről jött vándor számon kéri a múlt értékeit a költőn, a történelmi pozitívumokat kéri számon. A múlt érték teli világával ál szemben a jelen értéktelensége, éppen ezért a vers érték és idő szembesítő is egyben. A második vers a sors megszólításával a Hymnust idézi, de az ítélet végleges és kegyetlen.

Huszt

Kölcsey epigrammája. Címe egy ma is létező hely (Huszt vára, mai Szlovákia, rom). A rom tipikus romantikus kép. Egyszerre idézi fel a múltat és a jelent. Műfaja epigramma. Tömörsége ellenére kélt részből áll (rövid bevezetés és a csattanószerű lezárás) (hexameter+pentameter=disztihon).

A rémalak megjelenése romantikus, de megszólítja a lírai ént. Vagyis: hagyjuk a múltat és a jövő felé nézzünk. Romantikus a képrendszere, rom, a rémalak, de a jövő felé irányulás, a tartalmi mondanivalója túllép a romantikán. Klasszicizmushoz a verselése és a formája köti.

 

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2014 >>

Statisztika

Online: 2
Összes: 366743
Hónap: 5994
Nap: 305