Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fogyasztói magatartás

2008.12.12

    1.)            Fogyasztók jellemzői:

·        az áruk és szolgáltatások végső fogyasztója, tehát az output piacon vevőként jelennek meg

·        szokásaik, magatartásuk, igényeik, figyelemmel kisérése és befolyásolása a vállalkozások fontos feladata

·        a fogyasztáshoz szükséges jövedelem megszerzése érdekében a termelési tényezők piacán eladóként jelenik meg

    2.)            A fogyasztói döntés tényezői:

·        minden fogyasztás alapvető mozgatója a szükségletek kielégítésére való törekvés

·        a szükség egyfajta hiányérzet, amely cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére

·        a fogyasztó elsősorban hasznossága, hasznos tulajdonságai alapján értékeli a termékeket

·        az egyes fogyasztók eltérő hasznosságot tulajdonítanak ugyanazon termékeknek, sőt ugyanazon fogyasztó ízlése és igényei is változhatnak

·        feltételezzük, hogy a fogyasztók képes rangsorolni a termékeket hasznos tulajdonságaik alapján; ezt a rangsort nevezzük preferencia-rendszernek

·        hasznosság: valamely jószág hasznos tulajdonságainak összessége, ill. az a fogyasztói állapot, amellyel a fogyasztó a termék elfogyasztásával nyer

·        a fogyasztó döntésének másik meghatározó tényezője a jövedelem, hiszen szükségletei korlátlanok, jövedelme viszont korlátozott, ezért jövedelmének nagysága behatárolja döntéseit, változásait

Nominál jövedelem: a rendelkezésünkre álló pénzeszközök adott pénznemben kifejezett számszerű értéke

Reáljövedelem: a megvásárolható javak halmazát jelenti, amelynek mértékét meghatározza a fogyasztók nominál jövedelme és a termékek árai

A fentiekből következően megkülönböztetjük a szükséglet, a fizetőképes szükséglet és a kereslet fogalmait:

·        fizetőképes szükséglet: a fogyasztói szükségletek azon része, amelyet a fogyasztó képes kielégíteni termékek, szolgáltatások megvásárlásával (pl. éhségérzet)

·        kereslet: meghatározott mennyiségű és minőségű javakra irányuló fizetőképes szükséglet (pl. pizza iránti kereslet)

    3.)            A hasznosság kétféle megközelítése, mérése:

·        kardinális megközelítés: a fogyasztót úgy képzeljük el, mint aki a külnféle javaktól várható hasznosságérzetét egymással összevethető tőszámokkal képel felmérni és összehasonlítani

·        ordinális megközelítés: azt feltételezzük, hogy a fogyasztó a különböző jószágkombinációkat sorrendbe tudja állítani aszerint, hogy azok egymáshoz képest kisebb, nagyobb, vagy ugyanakkora hasznosságot jelentenek

    4.)            A hasznosság kardinális megközelítése:

Adott termék nagyobb mennyiségű elfogyasztása összességében nagyobb hasznosságot jelent. A fogyasztó teljes haszna azonban nem nő a végtelenségig, hanem egy ponton eléri a maximumát, és e pont után már minden további fogyasztás csökkenti a fogyasztó teljes hasznát. Ezt a pontot nevezzük telítettségi pontnak.


Határhaszon: az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel változik a fogyasztó teljes haszna a pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor

MU = ΔTU / ΔQ

Egy bizonyos mennyiségű termék elfogyasztásával nyert teljes haszon megegyezik az addig elfogyasztott termékek határhasznainak összegével.

A teljes haszon értéke akkor maximális, amikor a határhaszon értéke 0.

    5.)            Gossen I. törvénye (csökkenő határhaszon elve, csökkenő élvezetek elve): az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a fogyasztó teljes haszna egyre kisebb mértékben nő.

Ez nem általános erejű törvény, hiszen vannak kivételek:

·        gyűjtők

·        szenvedélybetegek

    6.)            A fogyasztó választása több termék esetén: a fogyasztó több termék elfogyasztásakor is a lehető legnagyobb összhaszon elérésére törekszik. Fogyasztásakor érvényesül az ún. előnykiegyenlítődés elve

Előnykiegyenlítődés elve: a fogyasztó mindaddig növelni tudja teljes hasznát fogyasztási szerkezetének átrendezésével, amíg nyer haszna meghaladja a feláldozott haszon mértékét; optimális helyzetben a nyert és feláldozott hasznok kiegyenlítődnek.

    7.)            A fogyasztó választása a pénz megjelenése esetén: a vásárlásban és az előnyök kiegyenlítődésében nagy szerepe van a pénznek azaz a termékek árainak és a fogyasztók jövedelmének. Ebbe az esetben is a hasznosságérzet maximalizálására törekszik a fogyasztó.

Gossen II. törvénye: a fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha az utolsó pénzegység elköltésével nyerhető határhaszna bármely termékre vonatkozóan azonos, és ez megegyezik a pénz egy egységének határhasznával

MUA/PA = MUB/PB = … = MUM

    8.)            A hasznosság ordinális megközelítése:

A fogyasztó közömbösségi (hasznossági) térképén ábrázoljuk a fogyasztó két termékre vonatkozó preferenciarendszerét:

Közömbösségi görbe: azon jószágkombinációk összessége a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó számára egyenértékűek, azaz közömbös, hogy melyik kombinációt szerzi meg.

Jellemzői:

a magasabban fekvő görbék a fogyasztó számára nagyobb hasznosságot jelentenek

egy görbe bármely pontja egy-egy termékkombinációt jelöl

a görbék száma elvileg végtelen

a görbék nem metszhetik el egymást

Helyettesítési ráta: az az arány, amely megmutatja, hogy milyen mértékben képes a fogyasztó az egyik terméket helyettesíteni a másikkel, hogy szükséglet-kielégítésének szintje, azaz hasznosságérzete ugyanaz maradjon (csak egy közömbösségi görbén értelmezhető)

Kiszámítása: │Δy/Δx

Költségvetési egyenes: azon jószágkombinációk összessége a közömbösségi térképen, amelyeket a fogyasztó adott jövedelemből megvásárolhat, annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. A fogyasztói döntés korlátját mutatja.

Költségvetési egyenes egyenletek: (I – jövedelem; px – x termék ára; py – y termék ára)

I = px * x + py * y

y = I/py - px/py * x

    9.)            A fogyasztó optimális választása: a fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha a legmagasabban fekvő közömbösségi görbéhez tartozó érintési pontot választja.

Ábra alapján: A B tk. esetén összes jövedelmét elkölti, de alacsonyabb hasznossági szintet ér el, ezért ez nem optimális. A C tk. magasabb hasznosságot képvisel, de adott jövedelmemből nem elérhető. Az A tk. a fogyasztó számára optimális választás.

10.)            Az egyéni és piaci kereslet kapcsolata:

·        egyéni kereslet: azt mutatja meg, hogy az adott fogyasztó különböző lehetséges árak mellett mennyit képes és hajlandó adott termékből megvásárolni

·        egyéni keresleti függvény: egy termék lehetséges árai és a fogyasztó által keresett mennyiségek közötti számszerű összefüggést mutatja. Valamely fogyasztó optimális választását tükrözi az árak függvényében.

·        az egyéni és piaci kereslet kapcsolata: mivel a piaci kereslet adott termék egyéni keresleteinek összege, ezért a piaci keresleti függvény az egyéni keresleti függvények horizontális összege.

 

    11.)            A kereslet rugalmassága: megmutatja, hogy hány százalékkal változik adott termék kereslete, ha egy független változó (pl. ár, jövedelem stb.) 1 %-kal megváltozik.

Vizsgálata azért fontos, mert a rugalmassági mutatók segítségével az eladók megbecsülhetik, hogyan reagálnak a fogyasztók a keresletet befolyásoló tényezőkre.

Fajtái:

·        árrugalmasság: megmutatja, hogy egy termék árának 1 %-os változása hány százalékos változást eredményez a fogyasztók által keresett mennyiségben (ceteris paribus)

értékei:

o       /E/: ekkor a termék árrugalmatlan, kevésbé árérzékenyek a fogyasztók, ezért a termék árát növelni érdemes, hogy növelni tudják a vállalat bevételeit

o       /E/: ekkor a termék árrugalmas, a fogyasztók árérzékenyebbek és a termék árát csökkenteni érdemes, hogy a vállalatok növelni tudják bevételeiket

o       /E/=1: egységnyi árrugalmasságú a termék, sem az áremelés, sem az árcsökkentés nem változtatja meg a vállaltok bevételét

·        kereszt-árrugalmasság: meg, hogy egy termék árának 1 %-os változása hány százalékkal változtatja meg egy másik termék keresletét.

értékei:

o       negatív, ha kiegészítő termékről van szó

o       pozitív, ha helyettesítő termékről van szó

o       0, ha nincs kapcsolat a két termék között

·        jövedelemrugalmasság: megmutatja, hogy hány százalékkal változik adott termék kereslete, ha a fogyasztó jövedelme 1 %-kal megváltozik.

értékei:

o       negatív, ha alacsonyabb rendű (inferior) termék

o       pozitív és E>1, ha luxustermék

o       pozitív és E<1, ha normáltermékről van szó

 

 

 

 
 

 

Profilkép





Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2017 >>

Statisztika

Online: 3
Összes: 614708
Hónap: 6801
Nap: 177